nyitott szemmel fekszem. negyed ot. nem jon alom a szememre es egyszer csak rajovok, h viszont az egesz eletem csak alom volt. rajovok, mert nincs osszefugges, eszszeru magyarazat. a tortenesek lancolata szurrealis: bunuel szem-lesutve nez(!). okok es okozatok persze vannak (megis csak nyugat az ahogy neveltek) csak parositani nem lehet oket. mint amikor felkelsz, es ami addig perfekt ertelmesnek tunt egyszerre kulcs motivumok hijan marad, mered az ertelmetlen semmibe. egyszerre ijeszto es vigasztalo a gondolat. es pont igy nyer ertelemet hirtelen minden.

ez - paradoxabbul aligha, de - megmagyarazza.

h miert vagyok ott, azokkal, az, ahol, akikkel es aki vagyok. aztan lassan megis becsukodtak a szemek:

iRecursiveLevel++;